a tél után...
Nem rég kelt fel téli álmából, sokat, hosszú időt töltve ezen foglalatossággal mondhatjuk, kipihenve, energiával teli, s megálmodva mit is akar tulajdonképpen.,,Ej, nemhiába! Jót tesz ez a regenerálódás..”- elégedetten nagyot nyújtózkodott. S amint e műveletet végezte a tükörre esett pillantása, amiből egy eddig számára ismeretlen maci nézett vissza...
Nézte jobbról, nézte balról, s minél több időt töltött el a vizslatással, határozottan egyre jobban tetszett neki az aki vissza nézett reá.-,,Nem tudom még ki vagy, de szeretnélek megismerni amennyire csak lehet.”-vigyorgott barátságosan a tükörképének, s rá kacsintva, vidáman kipenderült az ajtón, a szabadba, a tavaszi friss levegőre. Ezen az üde, virágillattól, az újjászületés édes terhétől vibráló levegőn Macink még jobban érezte, hogy a mostani ébredés valami újat, jobbat tartogat számára...valami mást , ami nem szokványos az életébe...
Annyira tele volt energiával, hogy önmagához képest fürgén, szökdelve, szinte megrészegülve a természet tavasszal ontott pazar illat, látvány kavalkádjától , szívének legkedvesebb szomszédjait óhajtotta látni, megosztani velük mindazt, amit érez, amit lát, hátha Ők is jó kedvre kerekednek. Persze, ha felkeltek már egyáltalán...nagyon szeretnek aludni...vegetálni....jobban mint élni...úgy érzik nekik semmi sem sikerül, sokszor rossz kedvűek, Macink is ilyen volt nem is olyan rég még-de mivel szereti Őket, mert mézből van a szívük- sokszor mellette voltak rossz pillanataiban, s ő is viszont-minél előbb fel kell rázni Őket
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése