amiben kiderül, miért indult Maci útnak...
-Hóhahó! Bújjatok elő! Nézzétek milyen csodálatos minden! Gyertek mézet gyűjteni...Most a legjobb...”
-Ugyan, Maci mi ütött beléd?- bújt ki barlangjából a medve pár.-Ménkű csapott beléd, vagy megcsípett egy darázs?
-Egyik sem! Vagyshát nem tom! De valami van, ami most más!
-Ugyan !Mi lehet más, mint eddig, felébredtünk, egész nyáron gürcölünk, hogy meglegyen az eleségünk, s aztán jön a téli alvás, felébredünk s kezdődik minden előröl...
Roskadt le fáradtan egy farönkre Szunyóka, s vele egyetértésben párja Lajhi mellé telepszik keserű sóhajtozások közepette.
S mindketten unott, méla pofival nézték Macit, ki az izgatottságtól túlfűtve ide oda rohangált előttük.
-Ülj már le, még beleszédülök, ahogy nézlek...-mondja Lajhi, s elfordítja tekintetét, az erdőt fürkészi, de nem látja.
-Tudjátok, mikor felkeltem, az volt az első gondolatom: t u d o m mit akarok!
-Jó neked! én is tudom mit akarok, csak nekem sosem jön be-fintorgott Szunyoka.
De Maci meg sem hallván a megjegyzést tovább folytatta:
-Tudom mi kell nekem...
-Ja, lenne pár tippem...-suttog Lajhi csak úgy maga elé.
-Szóval megkeresem a legjobb barátomat..az igazit...
-De Maci, úgy tudtam , neked mi vagyunk azok-képedt el Szunyóka.
-Persze, persze...nagyon jó barátaim vagytok, szeretlek benneteket, meg minden , de igazi-igazi barátot, akivel jóban rosszban, tűzőn vízen át...szóval értitek...-állt meg előttük Maci kétségbe esett arccal, mint aki érzi, hogy talán megbántotta barátait, s ő sehogy sem tudja megértetni velük, hogy is gondolja pontosan.
-És , hogy akarsz rá lelni e lényre?-kérdezte szeretettel teli hangon, de gúnyosan Szunyóka.
-Útra kelek! s addig megyek, míg rá nem akadok-tárta szét karját Maci-nem sokára indulok is, tulajdonképpen búcsúzni jöttem.
A medve pár szentül meg volt győződve arról, hogy Macinak elment az esze, úgyis majd nem sokára sírva fog futni hozzájuk. Ennek ellenére jó képet vágtak az egészhez, nem volt szándékukba kedvét szegni, s egy kellemes délutáni séta után Macink elköszönt tőlük. Bár egy pillanatra a szomorúság átsuhant kedvén, barátait itt hagyván, de csak egy pillanatra.
Így történt, hogy Macink a hátizsákját magára kapva ,amibe -mivel más egyebe sem volt-az összes tulajdonsága benne , útnak indult a hatalmas kerek erdőbe, bele a sűrűjébe, sokszor nem is látva merre megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése