6 lépés

...melyben mellészegődik útitársként a kétség...

Bandukol Maci egyik vállán az öröm, másikon a szomorúság, hátán tulajdonságaival tömött nehéz zsákja, ami minden lépésnél egyre nehezebbé válik. Mígnem eljön az a pillanat, amikor úgy érzi, most azonnal meg kell állnia és ledobni hátáról, mert összerogyás lesz a vége.

Így tehát letéve zsákját tappancsai mellé, hátát egy fának támasztva nagy sóhaj közepette lassan fenékre csúszva a fa tövébe huppan.

,,Haj, hát miért nehéz ez a zsák? Nem raktam bele semmit mostanában ''– brummog hangosan...csak úgy magának és kinyitja a hátizsák fedelét. Amiből kipattan valami.

Maci nem látta csak érezte. - Ki vagy Te? Akárki is vagy, búj elő!

- Én vagyok az ! A Kétséged! - hallatszik egy hang. Nem tudja megállapítani pontosan honnan jön, kívülről, belülről, körülötte? Hol van?

- A mim?- húzza fel szemöldökét, de már érzi is kivel van dolga.

- Hát a Kétséged, Te butus! Igazán felismerhetnél már, hiszen sokat voltunk együtt, de otthon felejtettél. Utánad lopóztam ám! S csak a megfelelő alkalmat vártam, hogy előbukjak.- hangzott a kaján hang

- Na hiszen, több se kell nekem! Direkt hagytalak otthon, nincs szükségem rád! - emelte fel hangját Maci bosszúsan és mancsaival olyan mozdulatokat tett, mintha méhecskéket kergetne el maga körül.- és most meg mit akarsz tőlem?

- Mit, hát mit? Segíteni neked, egyértelmű nem? Mindig azt teszem...

- Aha, igen ravasz vagy te, már rájöttem trükködre, irányítani akarsz, de az én szemembe már nem vagy nagy úr!- Emelte fel fejét Maci konokul.

- Nem akarlak én irányítani, eszembe sincs- hallatszott a ravaszkás, sejtelmes válasz-csak segíteni a helyes döntések meghozatalába - és lágy hangon elkezdte kérlelni Macit- gyere na, menjünk haza, jobb neked otthon. Biztonságot nyújtó kényelmes barlangocskádba, és ott vannak Szunyókáék is, nem érdekel mi van velük? Mi van, ha Kis Bocsod épp most látogat meg, és nem talál otthon? Várhatsz megint reménykedve az újabb lehetőségre, hogy találkozhass Vele. Mi értelme van annak, hogy itt kóborolsz ebben a nagy ismeretlen feneketlen erdőbe? Hogy megtalálj egy nem létező személyt? Ugyan már....

Lelkében a kétségbeesés honvágyat gerjesztet. Igaza lehet ennek a nyavalyásnak, jobb otthon! S elképzelte, amint Szunyókáékkal barangol, jobb pillanataikban pillangókat kergetve rohangálnak a tarka mezőn, vagy ha éppen bánatos valamelyikük megosztván azt a másikkal. S valóban hiányoznak, és tényleg mi van ha Bocsa gondol egyet és meglátogatja, oly ritkán találkoznak már, mint fehér hollót látni. Szalassza el az alkalmat? Hmmm..de eszébe jutott az a reggel is, mikor felkelt téli álmából és hogy érezte magát, s milyen megérzése támadt, ami útra indította...és ekkor már biztos volt benne, hogy folytatja tovább a keresést, mert valahol vár reá az igazi igaz barát.

Felugrott, miközben hátára vette zsákját, és így szólt: -- Távozz Tőlem Kétség! Kár a fáradságért, nem tudsz befolyásolni, sokkal erősebb a hitem náladnál!

S azzal emelt fővel, határozott léptekkel tovább indult.