5 lépés

 -ahol, Farkas megy, Galamb jött, Mackó papa írt.

Reggel Maci felkelvén hatalmas nyújtózkodás közepette elégedetten nézve körül, először észre sem vette, hogy újdonsült barátja sehol, de hamar feltűnt neki ,,Hol lehet, merre jár?"-hordta körbe tekintetét, nem értvén a dolgot. ,,Ehh, talán csak eleségért ment, biztos hamarosan visszatér...-nyugtatta magát.

Még korán volt, de már kezdett éledezni a tó környéke. Maci kihasználta az alkalmat, hogy még nincsenek sokan, s úszott egyet a tóban, ami által még frissebbnek, üdébbnek érezte magát, a környezetét még szebbnek és megnyugtatóbbnak találta, pláne úgy, hogy jövőjét barátjával pazar színekben látta pompázni, sétára indult a tó körül. Néha az erdőt fürkészve meg meg állt..,,.hol a barátom, mikor jön már?"De türelemre intve magát figyelmét inkább a többi állat tevékenységére irányította..Látta ahogy a hód mama anyai gondoskodással készíti fel csemetéit az erdei iskolába indulásra, kiket a hód papa elkísér, mosolyogva figyelte, a gólyák hogy tanítják fiaikat a békák becserkészésére, s a békák pedig, arra nevelve ivadékaikat, hogy kerüljék ki őket..szóval annyira idilli volt minden körülötte, hogy még a természet e örök körforgásának látványa is fokozta bizodalmát a Farkasan közösen megálmodott jövőjébe.

Igen ám, de ahogy telt múlt az idő, reggelből délelőtt lett, s abból délután, Maci egyre nyugtalanabb lett. Azt vette észre, hogy még a nap is elbújik előle időnkét, a báránykák az égen, kik eddig hófehérek voltak, most mintha szürkébbnek látszanának..nem értette. Akárhova is ment Farkas, már itt kellene lennie. Szomorúan, lelkében zavarodottsággal egyetemben leült nagy sóhaj közepette a kedvenc farönkjére, s mancsával állát támasztva bámult maga elé...

-Ne várd tovább!- hallatszott közel hozzá egy halk turbékoló hang- nem jön az már vissza ...

Észre sem vette , hogy le szállt mellé a galamb, ki leveleket hordoz mások megbízásából másoknak szelek szárnyán, erdőről erdőre, fáradságot nem kímélve, bíz nagy utat megtéve legtöbbször. Meg nem szólalva, mert még az is nehezére esett, kérdőn nézett az előtte álló madárra. De aztán a kíváncsisága nagyobb volt, mint rossz kedve, megkérdezte:

- Ugyan, miből gondolod ezt, és honnan tudod kit várok?- szólt morcosan

-Na ,de Maci ismersz, tudod ki vagyok, mindent látok, hallok, tudom, hogy Farkast várod, hiába! Az már biza másik mezőn ugrándozik eszeveszetten mással.

Maci ismerte jól galambot, sokat találkozik vele, leveleit Ő hozza, tudta nem hazudik.

,,Hát tényleg igaz, amit hallottam a farkasokról, elcsábítanak, közel férkőznek lelkedhez a céljuk elérése érdekében, megszerezzék maguk számára amit akarnak..? Ó, én balga! Hogy lehettem ennyire ostoba, vak? De hisz olyan hihetetlen, ahogy beszélt, ahogy nevetett. nem szívből jött volna?. Vagy valamit rosszul tettem, vagy mondtam, hogy itt hagyott? Inkább az. Biztos rájött, hogy mégiscsak nem vagyok hozzá illő barát, nem vagyok jó társaság... ehh.. valószínű ez az oka, nem vágyik senki hosszabb távon társaságomra, s mikor rájött, gyorsan lelépett, nem akart megbántani.

Sóhajtott nagyot, de ahogy elhagyta a sóhaj száját valami megkönnyebbülést is érzett, nem tudta miféle, miből eredő, de nem volt annyira szomorú, mint ahogy képzelte magát.

- Köszönöm galamb, hogy elmondtad, hálás vagyok Neked, hoztál valamit nekem?

-Hát persze, más különben nem lennék itt - azzal elő kotort tarisznyája mélyéről egy levelet.- ez a tiéd. Biztos vagyok benne, hogy felvidít, azzal galamb huss tova repült, nem időzhet, sok levél van még, amit el kell juttatnia a tulajdonosaihoz.

S ahogy Maci ránézett a levélre, valóban hangulata máris jobb lett. Mackó papa írt neki !