4/a lépés

...Itt a Farkas.

Mígnem egyszer farkas koma bizalmasan Maci felé fordulva megkérdezte:

- Te Maci, nagyon éhes vagyok, nincs esetleg valami harapni való nálad?

-Hát...-feszengett amaz..

-Na, de Maci a jó barátok mindenüket  megosszák egymással!

Maci ezen elgondolkozott. ,,Valóban így van, de jó barátom e nekem a farkas? Hisz alig ismerem.. jó fej, vidám, sokat lehet vele nevetgélni., igaz egy kicsit bőbeszédű, szereti hallani, s hallatni hangját, de, ha elutasítom közeledését, nem is fogom megtudni ..ehh nem is tudom."-eddig jutott a gondolataival .Össze volt zavarodva. Így rábízta magát a sorsra, hagyta hadd végezze dolgát, és lesz , ami lesz mozdulattal előhúzta szégyenlősen, féltett kincsét a mézes csuprát...első falatok után Maci felengedett, s vígan , önfeledten lakmároztak az édes nedűből. Mikor elteltek vele, hanyatt vágták magukat jó lakottan, s a csillagokat bámulva , mint lassan csordogáló patak a medrében, beszélgettek tovább. Vagyis hát , inkább Farkas volt aki beszélt, Maci meg békésen, néha lelkesen bólogatva, időnként  egy két mondatot ő is elengedett, hallgatta. Mígnem egyszer újdonsült ismerőse lágyabb hangnemre váltott:

-Tudod Maci, olyan érzésem van, mintha ezer éve ismernénk egymást. Te!- ugrott fel farkas koma izgatottan, s mint akinek kilométer hiánya van ide- oda mászkált.- mi lenne, ha.. ha barátok lennénk? El tudod képzelni, hogy így teljenek napjaink? Együtt járnánk az erdőt, vadásznánk! vidáman kergetőznénk a mezőkön. Mert én igen! Szerintem jó páros lennénk!

-Jaj farkas koma, nem is tudom!-ült fel Maci , hangjában ijedség érződött -nézz rám! Hát milyen társad lennék én? nagy lomha állat vagyok, veled szembe, ki fürge...jártas az erdő rejtelmeibe...

-Ugyan már! Te egy aranyos maci vagy, akivel jól érzem magam, a többi nem számít...ha mi ketten összefogunk... csillagos ég sem lenne határ - tárta az ég felé karját farkas koma.

Nézte Farkas komát, s mosolygott, végül is tetszett neki a dolog, mert mi van akkor, ha Ő lesz az ,,igazi igaz barát? nem tudhatom, ha megtagadom magamtól e lehetőséget." S míg fel nem szállt az álom hajóra, arról ábrándozott, amiről  a Farkas lelkesen beszélt neki. Elképzelte, ahogy végtelennek tűnő mezőkön vidáman, játszanak, olykor pillangókkal kergetőzve, s ha megéheznek, nem főne a fejük, mit egyenek, mert mindig bőven van az éléskamrájukban minden földi jó falat..."